Hajnalné Raucsik Krisztina Asszony, a Hajnal Húskombinát Kft. ügyvezető igazgatója
A 2020-as év pályázatai - a járvány ellenére - rendkívül innovatív, ötletes, jövőbe mutató és persze minőségileg is kiemelkedő alkotásokat prezentáltak. Bő egy évvel vagyunk az egészségügyi és társadalmi kihívást jelentő koronavírus-járvány kirobbanása után, az Érték és Minőség Nagydíj Pályázat így immár második évét nyitja meg a pandémia okozta rendkívüli jogrendben. Ebben a rendkívül korlátozott helyzetben milyen tapasztalatokat szerezett az Ön vállalkozása, szervezete tavaly, és mire számít idén?
A feladat folyamatosan gigászi méretű. Törzsgárdánk szerencsére a bevezetett szigorú intézkedésekből miatt folyamatosan dolgozott, az üzem termelt. Mindannyian teljes erőbedobással teljesítettünk, összekovácsolódtunk. Ismét megmutatkozott, hogy a csapatmunka, jó kommunikáció, helyes feladat leosztás mennyire fontos. Folyamatos munka ellenére a rendelés mennyisége termelési visszaesést okozott. Az embereket átcsoportosításokkal meg tudtuk tartani.
Az élelmiszer-vállalkozásokat talán két probléma sújtja a legjobban: a különböző betegségekkel és a természettel összefüggő nehézségek, valamint az ismételten megjelenő, szinte krónikussá váló szakemberhiány. Önök át tudták vészelni a sertés-pestisből adódó alapanyag-hiányt, milyen intézkedéseket kellett meghozni a fennmaradás érdekében? Mennyire tapasztalták meg azt a mondást, amely szerint az élelmiszer-vásárlás bizalmi kérdés?
Bennünket is érzékenyen érintett a sertéspestis, ami komoly árérzékenységet generált. Az alapanyag árak drasztikus emelkedését csak részben tudtuk áthárítani, mert lekötött rendeléseinknél közbeeső áremelésekre nincs lehetőségünk. A krónikus szakemberhiányt az iskolák rendszere generálta, ugyanis a szakmai képzés, minimálisra csökkent, ami ellen sajnos mi nem tudunk tenni, csak elszenvedjük. Az Élelmiszer vásárlás itthon sajnos még mindig inkább ár kérdése. Nagyon kevés vásárló keresi a delikát termékeket.
A szakember és a munkaerőhiány Önöket is folyamatosan nehéz kihívások elé állítja. Az elmúlt esztendőben a járvány által tönkre ment gazdasági területeken felszabadult munkaerő. Elmozdult-e a munkaerőhiány a pandémia miatt kialakult munkaerő-vándorlás következtében? Miként próbálják ezeket a gondokat áthidalni? Miben látják a kiutat?
Mi szomorúan tapasztaljuk, hogy az emberek egyre kevésbé szeretnének fizikai munkát végezni. Mi nem vettük észre, hogy felszabadult volna munkaerő. Csak a meglévő állományra tudunk számítani. Többszörös munka átszervezéssel igyekszünk a létszámproblémákat megoldani, de ez csak tűzoltás jellegű és hosszú távú megnyugtató megoldást nem jelent. Kiutat csak a képzések átszervezése hozhat.
Milyen szellemi útravalóval látná el az idei pályázókat, akik jelentkezésükkel ismét bebizonyíthatják, hogy a hazai innovatív attitűd és a teremteni képes szürkeállomány rendkívül fontos a magyar gazdaság tartós fejlődésében?
Kemény akarattal és kitartással lehet előre jutni. Kell, hogy legyen egy cél, amit nem adunk fel. Mi magyarok mindent túl élünk,” Attila nemzedéke vagyunk.”